Nekünk a multikulturális szemlélet a természetes

A projektben nagy hangsúlyt kapott a kulturális sokszínűség, a multikulturális szemlélet erősítése. Szép példát láttunk erre egyebek mellett Tótkomlóson, ahol a helyi szlovákság és a magyar lakosság együtt ápolja a hagyományait és ismerkedik egymáséval.

Szpisák Attila evangélikus lelkésszel beszélgettünk a témáról és amint alább kiderül igen érdekes dolgokat hallottunk.

– Személyesen, az ön számára mit jelent a multikulturális szemlélet?

Én egy magyarországi szlovák családból származom. A szüleim, amikor általános iskolába kezdtek járni, akkor tanultak meg magyarul. Kétnyelvű iskolákba jártam és a gyülekezeti életben, a szolgálataimban is először a budapesti szlovák gyülekezetben kezdtem. Innen négy évig jártam Tótkomlósra, havi egy alkalommal szlovák istentiszteletet tartani. Később meghívott a tótkomlósi gyülekezet állandó szolgálatra. Ennek tizennégy éve lassan. A multikulturális szemléletben gyakorlatilag benne élek. Benne van a családban, a napi gondolkodásban és a gyerekeinket is így neveltük. Akkor teljes ez a kép, ha ehhez hozzá vesszük, hogy a feleségem sváb származású.

– Miért érzi fontosnak a nemzetiségi hagyományok őrzését?

– Azért, mert a miénk. Ezek a gyökereink. Ebből növekedett a város. A néhány ekhós szekérrel érkező telepestől a második világháború utáni tizenegyezres városig. A közös nyelv, a közös kultúra mind egy eredőből ered, a szlovák evangélikusból. A háború után a politika miatt az evangélikus egyház háttérbe szorult, de a szlovák nyelv megmaradt és ez mai napig is nagyon fontos a komlósi családok életében. Vigyáznunk kell rá.

– Miképp nyilvánul meg a városban a hagyományőrző tevékenység?

Van ennek egyszerű, naturális formája, ez történik a családokban. A szülő továbbadja a gyerekei számára a nyelvet és a hagyományokat. Ha ez nem volna elegendő, van intézményesített forma is, pl. a szlovák iskolába járás, szlovák tánccsoport és egyéb kulturális szervezetek. Az egyházközségben működik a mesterségek háza, ahol azt a népi kultúrát próbáljuk tovább éltetni, ami meghatározta a tótkomlósiakat. A szlovák gasztronómia elemeit tanítjuk, építjük vissza a mindennapokba. Szőni tanítjuk az embereket, a településre jellemző motívumokkal. Összesen tizenkét népi mesterséget tudunk megmutatni, ami anno jellemző volt Tótkomlósra. A pandémia egy kissé megtizedelte a szakköreinket, de hamarosan újra indítjuk az eddigi legnépszerűbb tevékenységünket a szőnyegszövést. A nyári táboroknak is mindig ad egy jó ízt, ha a résztvevők meglátogatják a Mesterségek Házát és rendszerint nem is hagyják ki.

– Tótkomlóson az evangélikus egyház a hagyományos alap tevékenységei mellett egyéb feladatokat is felvállal …

– Régen az egyházközségnek 11 iskolája mellett szárazmalma, földjei…stb. is voltak. Ez volt a régmúlt. A rendszerváltás után visszakapott ingatlanok segítségével beindítottuk a szeretet otthont, amit tovább éltetve, megerősítve szeretetszolgálattá bővítettük. Így az otthonbeli 50 ellátott helyett most 250-et segítünk és hatvan családnak adunk az itt dolgozók révén kenyeret. Megkezdtük Tótkomlóson a szenvedélybetegek nappali ellátását. Elkezdtünk terápiás foglalkozásképp birkát tartani. Van most egy nagy hortobágyi fehér racka nyájunk, melyben törzstenyészet van. Terápiás foglalkozás keretében a betegeink etetik gondozzák őket a disznókkal, lovakkal egyetemben. A birkák gyapját feldolgozzuk, így kerekedhetett ki nálunk a szőnyeg részleg. Ezek mellett ott van az egyházi óvoda.

– Tapasztal-e nemzetiségi ellentéteket a településen belül?

A hétköznapi életben az emberek között békesség van. Egy-egy választási időszakban jöhetnek elő esetleg különböző felhangok, de nem jellemző ez Tótkomlósra. Az 1948-as lakosságcsere idején még volt ilyen, de aztán elkezdődtek a vegyes házasságok, különböző nemzetiségűek és vallásúak közt is. Mára, szerencsére szinte egyáltalán nincs ilyesmi, és ez így is van jól.

Skip to content