Több ilyen kellene…

Juhász Jánosné Marika német alapfokú tanfolyamot tartott, Nagybánhegyesen, de mint a helyi általános iskola és óvoda intézményvezetője, több szinten is kapcsolatba került a projekttel és szerzett tapasztalatokat a fejlesztésről.

– A nyelvtanfolyamon a gyerekek mintegy egyötöde volt hátrányos, vagy halmozottan hátrányos helyzetű. Amikor kihirdettük, szinte levegőt sem kaptak, hisz eddig itt még ilyen nem volt. Egy szintfelméréssel kezdtük és már itt kiderült, hogy nagyon nagy a szóródás. Egy ötödikest és egy nyolcadikost nagyon nehéz egy szintre hozni. Komoly lemaradást tapasztaltam, elsősorban az élő beszédben. Néhányunk számára az anyanyelven is nehéz megszólalni, szerepelni, hát még németül. Sok gyereknél hiányoztak a nyelvtani alapok is. Mindezt úgy kellett összehozni, hogy legyen kedvük is járni a foglalkozásokra – idézi fel a tapasztaltakat Marika.

– Mennyire voltak tisztában a tanulók ennek a jelentőségével, fontosságával?

– Teljesen. A hetedik-nyolcadikosok különösen. A nyolcadikból olyan tanuló is jelentkezett, aki az iskolai órákon egyáltalán nem aktív. Fontos volt számukra, hogy ez nem egy órai, számonkéréses foglalkozás, hanem egy kötetlenebb, játékosabb és mód nyílt arra, hogy beszélgessen, próbálgassa magát. A mi iskolánk majd minden termében aktív tábla van. Ezzel és a kis tabletjeinkkel dolgoztunk, sőt azt is megengedtem, hogy a mobiljukat használják. Sok német nyelvű rövidfilmet néztünk. A kapcsolódó feladatokat a tableteken megoldották, aztán eljátszottuk a párbeszédeket. Arra helyeztem a fő hangsúlyt, hogy merjenek megszólalni, merjenek beszélni. Nagyon szerették a gyerekek, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a 200 órás tanfolyam alatt egyetlen lemorzsolódó diák sem volt.

– Mint pedagógusnak, mi a véleménye erről a képzésről?

– Az, hogy sok ilyen kellene. Más az iskolai nyelvoktatás és más ez a kicsivel kötetlenebb forma, ahol jobban van lehetőség szelektíven dolgozni egy-egy gyerekkel, vagy kisebb csoporttal.

– Mit tart pozitívnak és mit kellene még fejleszteni?

– A legpozitívabb az említett viszonylagos kötetlenség és hogy sokkal többet ad. Fejleszteni, javítani? Azt, hogy legyen még több ilyen lehetőség.

– Elérte a kívánt eredményt ez a 200 órás képzés?

– A tanulók többségénél határozott igen a válaszom. Persze nem mindenkinél. A legnagyobbak közül néhányan egy kicsit túl lazán, slendriánul vették, ők nem fejlődtek annyit, mint lehetett volna.

– Hogyan foglalná össze a projektben töltött heteket?

– Fárasztó volt és „húzós” gyereknek, pedagógusnak egyaránt, ugyanakkor a sok újdonság megérte és persze egyáltalán a tény, hogy lehetőségünk volt a német nyelvvel többet foglalkozni, hisz fontos az idegen nyelv ismerete a középiskolában is, később pedig még inkább.

– A projekt fontos célcsoportját képezik az iskolás korú gyerekek, ezen belül is kiemelt figyelmet kapott a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek bevonása. Nem csak a nyelv és az ECDL tanfolyam szól nekik, hanem egyéb kompetencia fejlesztő programokon is részt vehetnek. Milyen a későbbiekben is hasznosítható, gyakorlati segítséget számukra egy ilyen projekt? Melyek azok a tudás területek, amelyek fejlesztése elengedhetetlen ennek a korosztálynak?

– A nyelvtanulás, mint mondtam, már a középszintű felvételihez is fontos. Ha a 9-10. osztályra el tud jutni, hogy legalább egy középfokú nyelvvizsgája legyen, az már nagy előny. Ez a tanfolyam, annak aki komolyan vette, megadta az alapokat. A kompetenciafejlesztő programokról szintén ezt tudnám elmondani, mindegyik más miatt fontos és hasznos.

– A hátrányos és a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek egyéni fejlődését szociális segítő támogatja a projektben. Hogyan látja intézményvezetőként ezeknek a gyerekeknek a továbbtanulási esélyeit napjainkban? Miben tud segíteni nekik egy ilyen szolgáltatás igénybevétele?

– Szerencsére most nincs annyi hátrányos helyzetű gyerek, mint néhány éve. Viszont ha azt nézzük, hogy honnan, milyen ingerszegény környezetből jönnek ezek a gyerekek, ez hatalmas lehetőség számukra. Szociális segítő kollégáim többgyerekes családoknál segítenek és nem csak a gyerekeket, de a szüleiket is segíteniük kell, hogy egy óvodás el tudjon indulni iskolába, vagy általánosból a középiskolába. Sokkal nagyobb eséllyel indulnak így, mint segítség nélkül.

– Nagybánhegyesen az óvoda is az Ön vezetése alatt működik. Milyen volt az óvodás korosztálynak szóló programok (mozgásos játékok, mesedélutánok, kis lurkók egészségnapok, óvodai eszközök beszerzése) fogadtatása? Milyennek látta ezeket pedagógusként, intézményvezetőként?

– Minden programra vevők voltunk. A miénk egy kis falu, ahol nincs túl sok lehetőség, különböző programok szervezésére. Szinte minden iskolán kívüli tevékenységre el kell vinnünk más településre a gyerekeinket, legyen az egy zeneiskola, vagy valamelyik sportegyesület edzése. A projekttől érdekes és értékes programokat kaptunk, melyeknek örültek és érdeklődéssel fogadták a gyerekek.