A gyerekeknek is van jó gondolata vagy véleménye
Magonyné Urbán Zsuzsanna 2009. januárjában lett az Orosháza ifjúsági referense. Ő felügyeli a szervezet működését, és a GYIÖK programok rendjét. Az Ő munkásságának is köszönhető, hogy az orosházi GYIÖK országos szinten is nagyon jó helyzetben van.
– Mi a feladata egy ifjúságsegítőnek?
Tulajdonképpen mindenhol más. Ifjúsági referens alkalmazása ugye nem kötelező az önkormányzatok számára, ebből kifolyólag nincs is konkrétan meghatározva, hogy most Orosházán ugyanazt kell-e csinálni, mint mondjuk Békéscsabán vagy a kisebb településeken. Nagy vonalakban az ifjúság segítése, ezen belül pedig bármi, amit el lehet képzelni. Például a programszervezés, vagy segíteni őket, hogy megvalósítsák ötleteiket, közösség generálása, pályázatok, valamint kapcsolattartás hazai és nemzetközi szinten.
– Mesélnél egy kicsit a Diáktanya diákönkormányzatokkal kapcsolatos együttműködéséről és a Diáktanyán már megvalósult projektekről?
Az iskolákkal kapcsolatban vagyok, bármilyen programunkról, megmozdulásunkról értesítjük őket, de ez természetesen kölcsönös együttműködés. A Gyermek és Ifjúsági Önkormányzat, melynek én csak a segítője vagyok, szorosabb kapcsolatban van a diákönkormányzatokkal, hiszen a tagok iskolások és sokan közülük tagjai is DÖK-nek, így oda-vissza tudják vinni az aktuális információkat.
Az ifjúsági koncepció részeként minden évben szervezünk egy DÖK-találkozót a Diáktanyára, ez ifjúsági referensként az én feladatom. Amikor az ifjúsági koncepció megírása előtt álltunk, akkor műhelymunkában dolgoztunk sokat, mely során feltártuk azokat a problémákat, amikre reagálni kellene. Ilyen volt a DÖK találkozó helyzete is, erre mutatkozott igény, hogy ötleteket, tapasztalatokat tudjanak cserélni az iskolai diákönkormányzatok egymással.
– A projekt egyik kiemelten fontos célcsoportja az iskolás korosztály. Mit tapasztalsz a munkád során, milyen kihívásokkal kell megküzdeniük a gyerekeknek, ők milyen problémákkal szembesülnek a leggyakrabban? Hogyan tudsz nekik ebben segíteni?
Hasonló problémákkal, mint általában a többi generáció. Nehezen értetik meg magukat mondjuk az idősebbekkel, generációs különbségek mindig vannak és lesznek is. A saját munkám során én azt mondom, hogy talán a legnehezebb azt megértetni velük, hogy bátran mondják el, amit gondolnak, mondják el a véleményüket, az ötleteiket, a gondolataikat, mert akkor tudunk nekik segíteni a megvalósításban, hogy változzon valami az életükben. Nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy érdekelje a felnőtteket a véleményük, abban kell a legjobban segíteni őket, hogy ki merjenek állni magukért. Nekünk pedig, hogy elfogadjuk, hogy a gyerekeknek is lehet jó gondolata vagy véleménye. Én azon a vonalon indultam el, hogy az ilyen jó gyakorlatokat minél inkább közszemlére tegyem.
– A projekt célként tűzte ki a helyi humán szolgáltatásokban dolgozó szakemberek fejlesztését, a különböző intézmények közötti párbeszéd és együttműködés élénkítését. A munkacsoport megbeszéléseken többször is részt vettél. Mi volt a benyomásod, hasznosak voltak ezek a rendezvények?
Én nagyon szeretem az ilyen rendezvényeket, és amennyire lehet igyekszem is kihasználni a lehetőséget, hogy részt vehetek. Városi és területi szinten is nagyon fontos az, hogy ismerjük egymást, tartsuk a kapcsolatot. A kooperáció mindenképpen egy előremutató tendencia, hiszen a különféle területen dolgozó szakemberek más-más oldalról tudják megvilágítani az adott témát, problémát, így azt komplexebb módon értelmezhetjük, ami a gyakorlati munkánk során is hasznos. Fontos, hogy aktuális témákkal foglalkoztunk, például a munkavállalás kérdéskörével, hogy mivel motiváljuk, hogyan segíthetjük a fiatalokat a továbbtanulásban a pályaválasztásban és a munkavállalásban.
